A legutóbbi nyaralásunk alkalmával lehettünk egy igencsak kínos jelenet szem-és fültanúi az autókölcsönzőben. Miután leszállt a repülő, a reptér mellett autókölcsönzőbe mentünk, hogy az előre leegyeztetett autót elhozzuk és gondtalanul élvezhessük a nyaralást. Szeretek autót kölcsönözni a nyaralás idejére, mert így sokkal szabadabban be tudjuk járni a városokat, nem vagyunk egy idegenvezetőhöz kötve és nem kell senkihez igazodnunk.
Éppen ezért most is autót béreltem. A kölcsönzőben állt előttünk egy idősebb úriember, aki nyilvánvalóan autót szeretett volna bérelni. Ezzel nem is volt semmi gond, de erősen alkohol szaga volt és a beszéde is akadozott néha. Nem volt nehéz kitalálni, hogy felöntött a garatra az úr, mielőtt betért a kölcsönzőbe. A kölcsönzőben dolgozó fiatal srác először udvariasan megmondta a férfinak, hogy ilyen állapotban nem tudnak a rendelkezésére bocsájtani egy autót, jöjjön vissza józanon és majd akkor tud autót bérelni. Nem sikerült ezt megértetnie a férfival, aki felemelte a hangját, hogy neki igenis joga van autót bérelni. Itt elszabadult a pokol, már a srác sem volt udvarias. Elkezdett üvölteni a férfival, hogy egy alkoholista ne akarjon vezetni, mert csak összetöri az autót és különben is, mire számított, ők részegeket nem szolgálnak ki, menjen innét. A férfi visszaüvöltött, hogy ő kikéri magának, nem alkoholista, csak a fél a repüléstől és ezért ivott egy kicsit a felszállás előtt, de őt ne sértegesse senki, már máskor is bérelt ilyen állapotban autót, tud vezetni. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam, ráadásul a kislányom elkezdte kérdezgetni, hogy min veszekszenek a külföldi bácsik, úgyhogy állhattam neki elmagyarázni, hogy kik az alkoholisták. Nem akartam belefolyni a beszélgetésbe, legszívesebben kisétáltam volna az autókölcsönzőből, de akkor taxit kellett volna hívnunk, hogy eljussunk a szállásra. Végül feladta a férfi és kiment a kölcsönzőből, de én annyira nem könnyebbültem meg, mint a kölcsönzős srác.
Nem szeretem, amikor valakit csak úgy lealkoholistáznak. Nem csak azért, mert a helyes megnevezés az alkoholbeteg, nem az alkoholista. Azért sem szeretem az ilyesmit, mert sosem tudhatjuk, mivel küzd a másik, mi elöl menekül, mivel kell együtt élnie. Persze, ez nem ok arra, hogy csendben meghúzzuk magunkat és ráhagyjunk mindent, de kétszer is meg kell gondolni, mit vágunk a másik fejéhez. Ahogy mondani szoktam, lehet, hogy ha én lennék a helyében, én nem alkoholista lennék, hanem valami sokkal rosszabb.