Az első autóbérlésem kalandos története

Soha nem béreltem még ez előtt autót. Sőt, azt kell, hogy mondja, hogy más autóját sem vezettem még egyáltalán. De most nem volt más választásom, mert külföldre kell utaznom, a saját kocsim hengerfejes lett, a repülő így, az utolsó pillanatban túl drága, az egyéb tömegközlekedésektől meg kiver a víz.

Nagyon izgatottan vágtam bele a projektbe, sok oldalon utána néztem, hogy és hol tudom a legjobb feltételekkel igénybe venni ezt a szolgáltatást. Volt egy plusz feltétel, miszerint én csak automata váltós autót vezetek, és ilyenhez pláne nehéz hozzá jutni.

Na, a lényeg, hogy megtaláltam a megfelelő járgányt, egy gyönyörű, tűzpiros egyterűt. Ki is próbáltam a bérbeadóval együtt, és mikor meggyőződött róla, hogy vezetőképes vagyok, aláírtuk a papírokat. Nem is gondoltam volna, hogy egy sima autóbérlés ennyi papírmunkával jár. De a lényeg, hogy minden rendben ment, és el is hozhattam a kocsit. Van vezetési tapasztalatom, de mivel ezt az autót nem ismerem, így arra gondoltam, megyek néhány kört a városban, hogy kiismerjük egymást az autóval, mielőtt nekiindulok külföldre.

Nagyon jól tudtunk együtt működni kezdettől fogva, mondjuk ez nagyrészt annak köszönhető, hogy ezekben a fiatal autókban annyi műszer van, ami segít a vezetésben, hogy lassan már nekünk, sofőröknek a jelenlétünk sem szükséges. Sávtartó, kéksegéd, automata parkolás, van ezekben minden. Már nem is olyan messzi az a jövőkép szerintem, amikor, mint az utópisztikus filmekben, csak ücsörgünk, az autó meg elvisz minket oda, ahova csak szeretnénk.

Miután már nagyjából biztonságosnak éreztem a vezetésemet, nyugodtan mentem haza, és azzal a békés tudattal aludtam el, hogy nem történhet semmi baj, hiszen magabiztos vagyok a dolgomban. Végül is nem megyek olyan messze, és minden megvan ahhoz, hogy menjen a dolog, mi baj lehet.

Egyetlen egy dolog volt, amivel nem számoltam. Mindenre gondoltam, ami az autóval megtörténhet, ami azon tönkremehet, csak az nem jutott eszembe, hogy nekem lehet valami bajom. Pedig lett.

Szerencsére nem nagy, csak annyi, hogy begyulladt a szemem, ami a vezetéshez a legszükségesebb szervem. De nem egy apró kis szem pirosodásról van itt szó, hanem az az igazi, alig tudom kinyitni a szemem fajta.

Nagyon kétségbe estem, mikor ezzel reggel szembesültem. Nem számítottam rá tényleg, hogy valami baj lehet, ezért egyáltalán nem volt B tervem. Nem tudtam sehogyan máshogyan eljutni odáig, így muszáj volt valahogyan rendbe hozni a szemem még aznap, hogy el tudjak indulni mihamarabb.

Felhívtam egy ismerősömet, akinek tudtam, hogy szemész a férje. Természetesen az volt az első javaslat, hogy menjek be hozzá vizsgálatra, de mondtam, hogy az esélytelen, mert nekem már úton kéne lennem, és a tünetek alapján vázolja fel nekem, hogy mi lehet a gond, és hogy mivel lehet ezt azonnal helyre tenni.

Végül is hosszas győzködés után, nagy nehezen annyit mondott, Corneregel szem gél, 2 óránként 1 csepp, és várjak, hogy mi lesz. Azonnal beszereztem és a doki tanácsára el is kezdtem alkalmazni a cseppet. Már az első használatnál sokkal jobb lett. Persze, miután az ember becsöpögteti, kicsit homályosabb, de szépen elkezd kitisztulni a kép és 1 óra múlva jobb lesz minden. A másodiknál már majdnem tökéletes volt a rendszer, de azért a biztonság kedvéért megvártam a harmadik alkalmat, és addigra teljesen magabiztos voltam, és jól láttam.

Délután el is tudtam indulni, ami azért késést jelentett, de még is öröm volt a számomra, hiszen nem maradtam le, és helyt tudtam állni, amiben kellett. Sajnos nem áll el sokáig a szemcsepp, pedig betartalékolnék belőle, mert sosem lehet tudni, mikor adódik olyan váratlan helyzet, mint ez. De legalább már tudja az ember, hogy mi a teendő, ha ebbe a csávába keveredik.

corneregelSzóval élmény volt az első autó bérlésem, ha nem is minden részletét tekintve pozitív, de azért jó érzés, hogy mindent meg tudok oldani, amit csak kell, ha olyan helyzeteket dob az élet. Talán ez a felnőtt lét alapja, nem pánikolni, csak menni a cél felé, akkor is, ha az út tele van betonfalakkal. Lényeg a pozitív gondolkodás, a hit önmagunkban, és a tudta, hogy ha mindent megteszünk, nem történhet rossz, csak az, ami nekünk, a mi fejlődésünkhöz szükséges.