Az egyik barátnőm, Nóri születésnapja a közös baráti nyaralás időpontjára esett. Persze valami meglepetés bulit igyekeztünk rittyenteni, ami nem nagyon jött össze, mert a nővérem, Noémi, egyszer nem vette észre Nórit, és elkezdett magyarázni a buli szervezéséről. Ez mindjárt a nyaralás elején megtörtént, ezért utána könnyebb dolgunk volt, nem kellett tovább színlelnünk.
A nővéremmel elég nehezen találtunk ajándékot Nórinak, sokáig nem is tudtunk megegyezni abban, hogy milyen ajándékot válasszunk neki. Nemrég lett egy pasija, és az utazások alatt mindig panaszkodik a párnákra, így végül azt az ajándékot választottunk, amit én javasoltam: egy vicces feliratos párnát.
A neten találtam ezt az ajándékot még korábban, van egy honlap, ami csupa jópofa vicces ajándékokkal van tele, sokszor innen rendelek a barátaimnak ajándékot.
Megmutatattam Noéminek, hogy mire gondoltam, és akkor végre belement. Mellé még választottunk neki valami apróságot, persze az is humoros volt. Mondjuk csábító volt számára az is, hogy a terméket online vásároltuk, ezért nem kellett elmozdulnunk otthonról.
Persze aztán, mikor útnak indultunk, otthon is felejtettük, Noéminek jutott eszébe, amikor már az utcánk végén tartottunk az autóval, vissza kellett menni érte. Nóri ekkor még nem ült bent a kocsiban, ezért ekkor még nem lepleződtünk le.
Mondjuk ennek a vicces ajándéknak valahogy az volt a sorsa, hogy mindenhol majdnem ott maradjon. De csak majdnem.
Az utazáshoz autót béreltünk a városban, mert egyikünknek sem volt autója, amit el tudott volna hozni az útra. Ezért elég kényelmetlen volt az út, mindenre nagyon vigyáztunk, enni is mindig kiszálltunk a járműből, és tök lassan haladtunk. Aztán végül is csak leértünk végre az ország másik végébe.
Persze az egyik pihenésnél egy alkalmas pillanatban már el is büszkélkedtünk a többieknek a vicces ajándékokkal, a párna mindenkinek nagyon tetszett.
Nóri születésnapja a nyaralás harmadik napján volt. Úgy terveztük, hogy ketten elviszik Nórit egy kisebb túrára a környéken, amíg a másik két ember gyorsan feldíszíti az apartmant, de mivel Nóri már tudta, hogy mire készülünk, azt mondta, inkább ne legyenek díszek, csak menjünk mind az öten kirándulni.
Úgyhogy végül így is lett. Mikor visszaértünk, Noémi gyorsan elugrott autóval a szomszéd faluba, ahol finom cukrászdát fedeztünk fel a napokban. Onnan hozott egy tortát, meg némi ropogtatni valót. És persze az élelmiszer boltból egy kis ünnepi pezsgőt.
Estére nagyon jó hangulat kerekedett, Nóri határozottan rendelkezett, hogy csak este szeretné az ajándékozást.
Persze a párnának nagyon-nagyon örült. Mikor meglátta, elkezdett hahotázni. Mondjuk már borvirágos lett az arca, mire végül megkezdődhetett az ajándékozás, valószínű ez is hozzájárult a vicces ajándékok elsöprő sikeréhez.
Az este tényleg nagyon jól sikerült, Nóri egész jó ajándékokat kapott. Persze Noémivel megállapítottunk, hogy megint mi voltunk a legjobbak. Hiába, önbizalomért egyikünknek sem kell a szomszédba mennie, ebben hasonlítunk egymásra.
Egész este mindenki a vicces ajándékkal, a párnával szórakozott, Nóri a végére meg is elégelte a dolgot, és elzárta a szobájába.
A nyaralás további része is nagyon jó volt, bár szerintem ez a buli volt a fénypont.
Nóri azt mondta, marha jó a kispárna, azon aludt végig. A szobatársának csak a délutáni alvás idejére adta kölcsön, amikor elkérte tőle. Mondjuk meg is értem, Nóri is meg én is kényes alvók vagyunk, Noémi mindig ámulattal áll előttünk, nem érti, hogy lehetünk fiatalkorunk ellenére ennyire háklisak. Persze ő könnyen beszél, mert bárhol és bármikor el tud aludni, mondtam is neki, hogy szerintem már ez is lehet, hogy kóros. Például, ha este kilenc után rakunk be egy filmet, akkor biztosan elalszik egy 10 perc után. Szörnyű. Akkor is ezt csinálja, ha beszáll az autóba, és nem ő vezet. 10 perc múlva, bármelyik ülésen legyen is, húzza a lóbőrt. Jó neki. Mi, Nórival nagyon irigyeljük őt.
Aztán hazafelé Nóri kitalálta, hogy ha a kispárnáját, a tőlünk kapott vicces ajándékot hazafelé a kocsiban magánál tartja, hátha akkor tud majd aludni. És így is lett. Hazafelé menet ő is, Noémi is aludtak, én szenvedtem, Ketten pedig hősiesen kitartottak ébren: a sofőrök, akik óránként váltották egymást. Azért is volt ilyen nyögve nyelős ez a hazaút, mert mindenki a másnaposságtól szenvedett.
Ezért nem vette észre Nóri a kiszállásnál, hogy a párnát ott hagyta az ülésen, és ezért nem vettük észre mi sem. A kölcsönzőben, mikor az egyik sofőr barátnőnk aztán leadta az autót, egy vihogó pasi szaladt utána azzal, hogy a párnáját az autóban felejtette.
Így végül nem veszett el, és Nóri új pasijánál is nagy sikert aratott a tőlünk kapott vicces ajándék.