Egyszer egy elég kellemetlen szituációba kerültem. Tönkrement az autóm, ezért szerelőhöz kellett vitetnem. Ő elvállalta, hogy megjavítja, de közölte, hogy rengeteg dolga van, nem tudja nekem egyik napról a másikra megcsinálni, de ha nem olyan nagyon sürgős, akkor szívesen elvállalja. Mivel egy nagyon jó barátom ajánlotta őt, tudtam, hogy ő megbízható autószerelő, ezért máshoz nem akartam vinni, pedig elég sürgős lett volna, mert nyaralni mentem volna a barátaimmal. De mindegy is. Beletörődtem és ott hagytam nála az autót, hogy majd valamikor csinálja meg nekem.
Hallottam már autókölcsönzésről, el is gondolkoztunk rajta a barátaimmal, akikkel nyaralni mentem. Azonban jó árban egy normális autó, amibe mi is és a bőröndjeink is beférnek, olyan nem volt. Gondolkoztunk, hogy mi legyen, nagyon nem akartunk vonatozni vagy buszozni, és bárhogy is számoltunk, tudtuk, hogy autóval olcsóbban kijönnénk.
Egyszer csak jött egy telefonhívásom, az egyik barátom hívott, beszélgettünk egy kicsit és eszembe jutott, hogy neki is van autója és ő pont akkor megy el nyaralni a barátnőjével, mint amikor mi mennénk. Ők viszont sokkal messzebbre mennek, mint mi, ezért ők már jóval korábban lefoglalták a repülőjegyeiket. És mivel a barátomnak van kocsija, ezért megkérdeztem, hogy ha már abban az időszakban úgy sem lesznek otthon, akkor nem adná-e oda a kocsiját nekünk. Nyílván, hogy neki is fizettünk volna egy jelképes összeget, hogy azért ő is jól járjon ezzel. A kocsit megkaptuk, de nem kért érte pénzt, csak azt, hogy vigyázzunk rá, mert nem akarja, hogy neki is szerelőhöz kelljen járkálnia, mint nekem. Persze ezt viccelődve mondta, kicsit szerette volna az idegeimet húzni, mindig szoktunk viccelődni egymással.
Aztán, amikor már végre eljött az indulásunk napja, akkor nagyon izgatott volt mindenki már kora reggel. Előtte a többiek nálam aludtak, hogy aztán tőlem közösen indulhassunk, mivel a kocsi is álam volt, ezért így volt a legkönnyebb. A többiek már korán reggel fent voltak, hogy korán indulhassunk, én azonban simán tudtam volna aludni délig. De felkeltem arra, ahogy a többiek a lakásban fel-alá járnak, főleg, amikor aztán a zenét is bekapcsolták, akkor már éreztem, hogy esélyem sincs, hogy legalább még fél órát aludhassak.
Szóval felkeltem, kimentem a nappaliba, lefetrengtem a fotelbe és vártam, hogy valaki legyen olyan kedves és készítsen nekem kávét. A bulizós másnapokon is mindig ezt csinálom, sőt, mindig, úgyhogy tudják, hogy ilyenkor kávéra vágyom. Nem is vártam sokáig, megkaptam a kávémat, megittam és végre én is életre keltem.
Én már előző nap összepakoltam, szóval nekem is annyi dolgom volt már csak, hogy letusoljak, felöltözzek, és mehettünk is. Amikor elindultunk, elfelejtettem leellenőrizni, hogy minden papír nálam van-e, ami szükséges az utazáshoz. Szóval út közben gyorsan belekukkantottunk a kesztyűtartóba, és ott volt egy kis ékszeres doboz. Kinyitottuk és láttuk, hogy swarovski fülbevaló van benne. Gondoltuk, hogy Peti akarta ezt a barátnőjének adni ajándékba. De vagy elfelejtette, vagy nem a nyaralásukon akarta odaadni. Mindenesetre üzentem neki, hogy itt van a fülbevaló a kocsijában.
Ő pedig kétségbeesve hívott fel, hogy ő azt ajándékba akarta adni a barátnőjének a nyaraláson. Na, gondoltam, ennyire szerencsétlen is csak ő lehet. Mondta, hogy még van egy órájuk a repülő indulásáig, szóval amilyen gyorsan csak tudtam, odamentünk a reptérre, titokban odaadtam neki, nehogy a barátnője észre vegyen, aztán pattantam is vissza az autóba, hogy végre mi is már úton legyünk és ne estére érjünk oda. A barátom, Peti nagyon hálás volt, de hát egy barátra mindig lehet számítani, nem is volt kérdéses, hogy elvisszük-e neki a reptérre.
Szóval a swarovski fülbevaló végre jó helyen volt, Peti is megnyugodott, mi is jól éreztük magunkat, hogy sikerült segítenünk. Úton voltunk, zenét hallgattunk, nagyon jól elvoltunk útközben. Petiék is hamar megérkeztek, üzent nekem, amikor már a szállásra értek. Jó nyaralást kívántunk egymásnak és vártam, hogy írjon, hogy sikerült az ajándékozás.